A fenséges Altáj-hegység Szibéria (Oroszország) – Mongólia, Kazakisztán és Kína határán húzódik, számtalan 4.000 m feletti csúccsal, örök hó- és jégborította gerincekkel. A hegység a türk nyelvek szülőhelye, jelentése ótörökül: Aranyhegyek. A zord éghajlatú vidék mongóliai oldalán tartják minden év októberében Belső-Ázsia egyik legősibb ünnepét, az ölgiji Arany Sas Fesztivált. A hatalmas termetű szirti sasokkal vadászás művészete a türk népektől ered (ma is művelik a kazakok, kirgizek, üzbégek és az ujgúrok).

Az arany sassal vadászás hagyományát a mongóliai kazakok őrizték meg leginkább. A hagyomány korát egyes kutatók 7.000 évre – mások „csak 2.000 évre” becsülik.

A vadász sas képzés első és talán legnehezebb lépése a megfelelő fióka, fiatal egyed megtalálása. A vadászatra a tojók alkalmasabbak, nagyobb termetük és fokozottabb agresszivitásuk miatt. A frissen a családhoz került madarat, azonnal családtagként kezelik. A hozzáértő öregek (ag-szakállok) dícsérő énekekkel fogadják a szerencsét hozó szárnyas jövevényt (az ősi hiedelem szerint az új szirti sas megújító szerencsét hoz az egész családra), míg az idős asszonyok bagolytollakat akasztanak a szárnyára. A bagoly a bölcsesség és a szerencse szimbóluma. (A bagolytollak a sasok szárnyai mellett az eladósorba került lányok fejfedőire is kerülhettek ezért aztán…)

A fiatal madarakat először a tugir-on ülésre (fa ülőke) tanítják meg. A fiókákat két napon át farönkhöz kötik, így azok minden menekülési kísérlet közben visszazuhannak a földre. Amikor már nyugodtan ülnek a tugiron megkezdődik a képzés. Shirga az összefoglaló neve azoknak a prém és állatdaraboknak, amiken az idomított sasok a prédák elejtését – és azok szét nem tépését gyakorolják. A képzés folyamata rendkívüli türelmet követel embertől és madártól egyaránt.

Ősszel érkezik el a vadászat időszaka. A prédaállatok (nyúl, róka, farkas) ekkorra szép bundával rendelkeznek, s a hidegen csípős levegőben tökéletesek a látási viszonyok. Az októberi napokon az égbolt kékjét szinte egyetlen felhő sem zavarja, a kiemelkedő bércekről végtelen panorámák nyílnak. A khundag-gal (díszes takaró) melegített sasokról leveszik a takarót és a sisakot – a madár felemelkedik – s az emberi szem számára láthatatlan távolságot pásztázva prédát keres.

A szirti sasok látása nyolcszor élesebb az emberénél, tömegük eléri a 7 kg-ot. Halálos árnyékot hozó szárnyaik fesztávolsága meghaladhatja a 2 métert. A jól képzett állatok a préda elejtése után bevárják emberi vadásztársukat, s csak az „ember által visszaadott” húsokból lakmároznak. Első hallásra hihetetlennek tűnik, hogy a sasok farkas elejtésére is képesek. A hitetlenkedés azonban csak addig tart, amíg a karunkra nem ültetnek egy szárnyas vadászt. A többrétegű, vastag bőrkesztyű védelme alatt is megérezzük a sas rendkívüli erejét, a hatalmas karmok és csőr látványa pedig a legférfiasabb és kalandvágyóbb európai vendégekből is előhozhatja a félszet…

A sasok 1 őszi-téli időszak alatt átlag 50 db prémes állatot ejtenek el.

A minden év október első hetében megrendezésre kerülő ölgiji Arany Sas Vadászfesztivál az ezredfordulóra ismét Belső-Ázsia egyik legismertebb ünnepévé vált. A többezer éves hagyomány túlélte a szocializmust – s mára egyre többen vesznek részt rajta, versenyzőként és nézőként egyaránt. Az ünnep a vadászat mellett a legszebb hagyományos hímzett bőrkabátok, bundák, lószerszámok és vadász eszközök versenye is. A három napos rendezvényen verses ének megmérettetést is tartanak – sőt minden férfi megmutathatja az ősi lovasjátékokban való jártasságát. A nem kevés fizikai erőt, ügyességet és férfias virtust igénylő lovas játékok között a legismertebbek a buszkasi (levágott juhval játszott lovas rögbi) és a kumisz alu (pénzérme felszedés a földről – vágtató ló hátáról…)

A soha meg nem szelidített szirti sasok 8-10 éves korukig maradnak ember vadásztársuk mellett. Ekkor szabadon engedik az óriás madarakat, hogy párosodjanak – s ha Tengri, az ég istene úgy akarja – fiókáik a felnövekvő nomád gyerekek szárnyas fegyvereivé válhassanak a jövőben.