NOMÁD UTAZÁSOK

A sztyeppei lovas-kultúrák nyomán a Keleti-Kárpátoktól Közép- és Belső-Ázsiáig

„Lovaikon szoktak járni, gondolkodni, álldogálni és beszélgetni” Regino apát a magyarokról Kr. u. 908-ban.

Falak, betonba fullasztott terek, acéllal és üveggel takart horizontok között éljük mindennapi életünket. Táplálékaink tartósítószerekre épülnek, ízük kemikáliai adalékanyagokból születik. Modern világunk fő-elemévé vált a műanyag, sokan közülünk már csak virtuálisan kelnek útra, monitorok előtt ülve, mesterséges fényben meredve maguk elé – képernyőszűrővel, vagy anélkül.

Nem mindig volt ez így. Nem mindenhol van ez így.

A Keleti-Kárpátok havasaiban, Közép-és Belső Ázsia sivatagi vidékein, sztyeppéin és tajga rengetegeiben még mindig fellelhető az ipari társadalom előtti világ. A nomád hagyományaik elemeit megőrző népek számára a természet még mindig megélhetésük és boldogulásuk forrása. A földek, vizek és a levegő teremtményeinek ismerete az ősöktől származik, akiknek meséit, dalait és történeteit generációkon át őrizték a nagyszülőkké érő gyermekek. A természettel harmóniában élő nomádok még mindig megértik az állatok nyelvét, még tudják olvasni az égbolt és a csillagok üzeneteit. Látogatást tenni eltűnő világaikba – a szerencsések életre szóló élménye és időutazása.

Életre szóló élmény megtapasztalni az érintetlen természet végtelen nyugalmát – életre szóló időutazás bepillantani őseink néhai életmódjába, mesevilágába. A magyar utazókat kiváltképp erősen „Hívja Haza” ez a világ, hiszen népünk önálló eredet- és közösségtudata éppúgy, mint művészete és szokásrendszere Közép-Ázsia sztyeppéin alakult ki. A Tiensan és az Altaidák hófödte gerinceinek előterétől egészen a Keleti-Kárpátokig terjedt az a hatalmas sztyeppe övezet, ahol a lovaikkal élő – sőt még a másvilágba is lovaikkal induló nomád népek állandóan változó életfolyama hömpölygött. Népdalaink, mítoszaink, eredetmondáink és népművészetünk megannyi eleme ázsiai eredetünkről vallanak. Nagyszerű kutatóink (Kodály Zoltán, Almásy György, Vámbéry Ármin, László Gyula, Kőrösi Csoma Sándor, Erdélyi István, Kaszab Zoltán – hogy csak néhány kiragadott nevet említsünk) közül számosan a végtelen keleti sztyeppék és tajga világában keresték / keresik népünk bölcsőjét.

Nomád utazásaink a Turáni-alföld sivatagos déli peremének ősi kulturális központjaitól (Szamarkand; Buhara) – a kazak és kirgiz sztyeppéken és magashegységi legelőkön át – a Tien-san (Mennyei hegyek) örök hóval és jéggel fedett, „felhők feletti” világáig valamint Mongóliáig vezetnek. A meglátogatott területek kulturális és természeti bemutatása mellett minden utazás során külön hangsúlyt fektetünk a nomád életmód, az íjfeszítő népek és íjfeszítő birodalmak múltjának, legendáinak ismertetésére. Az utazások során igyekszünk minél pontosabb képet adni a magyar Közép-és Belső-Ázsia kutatók és őstörténet kutatók életéről és munkásságáról. Az egyedi természeti szépségek bejárása során a helyszíneken ismertetjük a különböző korszakokban az térségeket (is) magukba foglaló nomád államok, birodalmak (pl. szkíta államok; hun birodalmak; Dzsingiszida birodalmak; Timurida birodalmak, kazak kánságok) örökségét. Legjobb tudásunk szerint keressük a honalapítás kori magyarság és a néhai íjfeszítő népek kulturális hasonlóságaira, rokonságára és azonosságaira utaló hagyományokat, emlékeket.

A többi utazástól „elkülönítetten” szerepel észak-amerikai túránk, a navahó- és apacs indiánok földjére. A program a meglátogatott területek egyedi szépsége, természeti csodái és a két törzs nomád hagyományai miatt is került az eurázsiai utazások társaságába.

A kulturális rokonság, vagy a magyarsággal való bármilyen kapcsolat kérdése természetesen nem merül fel.